436 favázas, kéttengelyes nosztalgiavillamos

A 436-os villamost 1913-ban gyártották Budapesten, és utoljára 1980-ban rótta az utcákat, mielőtt nyugdíjazták. A járművet az 1950-es években a férőhely növelése érdekében egy másik, azonos típusú kocsival állandó jelleggel összekapcsolták, elektromos alkatrészeiket „megfelezték”, ezért úgynevezett ikerkocsiként közlekedett tovább. Leállítása után mintegy tíz évig tárolták, majd 1987-re a gyártáskori állapotának megfelelően felújították. A 2000-es évek közepéig a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeumban állították ki, azóta a nosztalgiaflotta tagjaként szolgálja a régmúlt, valamint a közlekedés szerelmeseit.

611 favázas nosztalgiavillamos

Az S típusú favázas villamost 1908-ban gyártotta a Schlick gyár. A típus gyártásába később az aradi Weitzer gyár, majd a Ganz is bekapcsolódott. Összesen 130 S típusú kocsi készült a fővárosi közlekedés számára. A második világháború végéig csak nagyon kevés korszerűsítést végeztek a villamoson: a válaszfalnál és az ezekkel szemben lévő keresztüléseket kiemelték, de végül visszaépítették. Ezenkívül egy 1934. évi rendelet alapján a befelé nyíló kétszárnyú ajtókat lefelé nyíló elzárórácsokra cserélték. Az 1950-es években a megnövekedett forgalom szükségessé tette, hogy ikerkocsikká alakítsák a flotta egy részét, és számos szerelvény korszerűbb motort kapjon. A gyönyörű állapotú 611-es számú kocsi 1975-ben a bontás elől menekült meg, 1987-re pedig az eredeti formáját is visszanyerte. Az egyik legszebb nosztalgiavillamos több vonalon is felbukkan időről időre, hogy megörvendeztesse az utasokat.

1074 favázas, V nosztalgiavillamos

Az 1912-es gyártású villamos annak idején komoly technikai vívmánynak számított: egyrészt az addigi kocsikénál nagyobb méretű, jóval nagyobb teljesítményű volt, és ezen jelent meg az elsők között a mai napig is alkalmazott pantográf áramszedő. A villamostípus – a legendás Ezres – 1984-ig közlekedett a fővárosban, az 1950-es években jelentősen modernizált acélvázas kivitelben. Ezt a járművet 1992-ben az eredeti favázas felépítményre építették vissza. Érdekessége, hogy kontrollerkarját a hagyományos kocsikéhoz képest az óramutató járásával ellentétes irányban kell forgatni.

2624 acélvázas, kéttengelyes nosztalgiavillamos

Az eredetileg 270-es pályaszámú villamos favázzal és acélkerettel készült Budán, 1906-ban. Bár ez a nosztalgiajármű a flotta legidősebb tagja, mégis a legfiatalabbnak látszik, hiszen az 1970-es évek forgalmi állapotának megfelelően újították fel. Érdekessége, hogy 1959-ben acélvázassá alakították, majd 1984-ben Amszterdamba került, ahol magántulajdonú járműként közlekedett. 2004-ben érkezett vissza Magyarországra. 2005-ben, a budapesti villamosközlekedés 125. évfordulójára felújították. 2012 novemberében közlekedett először utasokkal, és azóta is sok örömet szerez a közlekedés és a régmúlt szerelmeseinek.

Hófehérke nosztalgiahajó

A Hófehérke hajó 1895-ben épült Újpesten, a Schoenichen–Hartmann Hajógyárban. A motorhajót eredetileg Margitszigetnek keresztelték, majd amikor az MFTRT tulajdonába került, XXXI-es számú csavargőzösre változtatták. Legelőször 1920-ban, később 1957–58-ban és 1977-ben építették át, de idővel sok kisebb fejlesztésen is átesett: legutóbb 2003-ban kapott új, korszerű motort. A hajónak több kisebb társa és testvérhajója is volt, de az idők folyamán ezeket leselejtezték. A Hófehérke nevet az 1957–58 közti átépítés időszakában kapta, melyet azóta is büszkén visel.